A kapuban kiszúrtam. A fal mellett, egy nagy, megunt játékokkal teli kosár tetején feküdt.
Fél lábán csizma. Milyen régen vágyom rá- gondoltam- és meg sem lepődtem, hogy most
itt van az orrom előtt, csak egy picit remegett a kezem, az is csak addig tartott, amíg
magamhoz nem szorítottam. Másik kezemmel pedig keresni kezdtem a fél pár csizmát és
kalapot, hátha azt is megtalálom a kosár mélyén. Szereztem én már így egy cuki kis hegyi
gorillát, életem első Barbiját és bizony egy Matrjoskát is.
Nagy hirtelen kezembe akadt a csizma, rajta a szép sarkantyú, a kalap azonban nem volt
sehol. Íme Woody a Toy Storyból, hogy fog neki örülni, gondoltam. Ezzel azonban még
nem volt vége ( a jó sem jár egyedül:) találtam még egy M és M cukorka adagoló tengerészt
messzelátóval és Minnie egeret pöttyös ruhában.
Az egérkét azon nyomban befogtam autó dísznek, a vidám tengerész új otthonát is kiszemeltem.
Woodyt pedig, új szerzeményeimmel hazaérve, barátja Buzz mellé tettem a hajdan volt
gyerekszoba polcára, aztán lefényképeztem őket, ahogy kézen fogva állnak és a fotót elküldtem
A- nak, ezzel az ajánlással:
– azért…néha…gondolunk rád!….(plusssz egy nagy piros szív)- hamarosan válasz érkezett:
– Ooh! Bearanyoztátok a napomat!
– Tényleg? – kérdeztem elégedetten, de inkább aggódva…és az én zárkózott, magába forduló
fiam, el kezdett beszélni, panaszkodni, megnyílni.
Köszönöm Woody! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: